A várandósság huszonötödik hete

Babád

A picikéd kezei már teljesen kifejlődtek, és ébren töltött ideje nagy részét a sötét méhedben történő tapogatózásnak szenteli. Agya és idegvégződései eléggé fejlettek már a tapintás érzékeléséhez. Ez sajnos ahhoz nem elég, hogy apukája simogatását is érezze, de azért megkérheted, kopogtasson be néha...

Ebben a szakaszban, a kicsi már elkezdi felhalmozni a vas-tartalékait, ezért szervezetednek fokozottan szüksége van az ásványi anyagokra és a magzatvédő vitaminokra. A vér térfogatának megnövekedése szintén igényli a magasabb vasbevitelt. A legjobb, ha a vasat élelmiszerekből nyered étrend-kiegészítők helyett. A különböző gabonapelyhek, vörös húsok, a tojás, a máj, sóska és spenót nagyszerű források. A vas felszívódását a C vitamin segíti elő, ezért egy pohár frissen facsart narancslé kíséretében fogyaszd ezeket.

A gyermeked lábai, kezei már majdnem akkorák, mint születése idején lesznek, körülbelül 1,5 kilogrammot nyom, és 34 cm a hosszúsága. A tüdejében az erek fejlődőben vannak. Majd meglátod, milyen jól is működnek, ha pár hónap múlva a bankban várod (és nem csak te), hogy sorra kerülj végre.

Mi történik idekinn?

A terhesség 25. hétében egyes fizikai mozgások már megterhelést jelentenek számodra, sokkal hamarabb elfáradsz és nehezebben lélegezel. Pocakod növekedésével a bőröd húzódhat, és feszülő érzést tapasztalhatsz. Ha eddig nem is gondoltál rá, akkor most már mindenképp célszerű valamilyen testápoló krémet vagy olajat használnod bőröd rugalmasságának megőrzésére.

A baba már különbséget tud tenni az alapízek között ízlelőbimbóinak köszönhetően, amelyek már szépen kialakultak. A magzatvizet kóstolgatva tapasztalja meg először ezt az élményt. Ha most be tudnál kukkantani a pocakodba, lehet, hogy pont látnád, hogyan fintorog, mert csípőset ettél!

Beszéljünk egy kicsit a másik létfontosságú személyről, aki nélkül a kis csoda nem jöhetett volna létre, és nem kapálózhatna most is szüntelenül odabent. Ő a párod, aki (bár nem olyan mértékben, mint te) nagy változásokon megy keresztül, melyek bár nem fizikai jellegűek, de mégis nagyon jelentősek. Számára a várandósságod időszaka nem jelent közvetlen testi kontaktust az aprósággal, és nincs olyan mértékben közel hozzá érzelmileg, mint a mama. Ezért fontos, hogy őt is bevond a szülőségbe. Beszélgessetek a kicsiről, figyeljétek együtt a növekvő pocakodat, kérd meg, hogy ő is beszéljen a picivel.

Ha butaságnak tartja, hogy a hasaddal kommunikáljon, magyarázd el neki, hogy az odabent lakó csöppség igenis hallja, amit mond, és megnyugszik a szavaitól. Ne lepődj meg, ha kedvesed változtat megjelenésén, például szakállt, bajuszt növeszt, vagy új tevékenységbe kezd. Neki is meg kell találnia a helyét ebben az új szerepben, amit az apaság jelent számára. Mindenképpen beszéljétek meg egymással a kételyeiteket, félelmeiteket, hiszen ez nagyon sokat jelenthet mindkettőtöknek. Egyes szülők félnek, hogy nem fogják eléggé szeretni a gyermeküket, ezt a kétséget nem kell szégyellned, sokan vannak így vele. Azt tudnod kell, hogy amint a karodban fogod tartani a kis jövevényt, fellobbannak benned az anyai érzések, és gondoskodó, szerető anya leszel, csakúgy, mint a párod, aki pedig igazságos, példamutató apává lesz.