Zsivány Dániel

Regényt írhatnék mókás történeteinkből.
Nagyon-nagyon fejlődik a kiskrapek. Mind a humorérzéke, mind az ügyessége és nagyon okos.
Szinte mindent megért.
Egyre magabiztosabb a mozgása, gyakorolja a szaladgálás, tud bukfencezni.
Persze, ha fáradt, még mindig nagyokat esik, nekirohan ajtóknak, bútoroknak és továbbra is gyűjti a puklikat.
Vannak már kedvencebb játékai, amikért váltogatva rajong. Hol az autók, hol a labda, hol pedig a babakocsi és baba a kedvenc.
Legmókásabb elfoglaltságai közé tartozik a mindent szanaszét pakolás. Tudom ez eddig átlagos, de itt ilyenek mennek:
- cipők az ebédlőasztalon vagy a palacsintában
- cipő az ágyon
- cipő bárhol
- konyhai edények a szélrózsa minden irányában
- wc-be pakolás továbbra is kedvenc, mint pl.:
- sajtreszelő, egy darab plüss maci, három labda, két fagyöngy, egy kisautó és mindez egyszerre a wc-ben. Teljesen sunyi, csendben, a sajtreszelő zörgésére lettem csak figyelmes
- a tölcsért kihagytam, az is benne volt
- az összes játék felpakolása az ebédlőasztalra
- edények a fején
- edények a lábán

A pelenkákat, ha épp eldobhatót használunk Ő dobja ki a kukába. Pacsit ad az apjának. A családtagjaihoz nagyon bújik. Sokat szeretget és ütöget minket. :D
Imád kint lenni és sétálni, folyamatos mehetnékje van egy sajtkukac. Ha rossz az idő, itthon kell levezetnie az összes energiáját, akkor a lakás teljes hosszában fut fel és alá, fel és alá.

Lecseréltük a kiságyát nagyágyra. Azóta hamarabb elalszik és hajlamosabb végig aludni az estét, vagy nem ébred annyiszor. Jobban elfér, nem szorul rácsok közé és úgy látom kifejezetten szereti is.