Család vagy mi :): Ritka, mint a fehér holló

Nagyon rég nem írtam.
Pedig végre van egy új gépem, a billentyűzet többé nem akadály. :) hiányzik is a blog írás, de az időmből nagyon sokat elvesz.

kálvária, utolsó szép őszi napos idők

De rá is térnék a fejleményekre, kezdem a nagyobbik gyerekkel.

Ugye az nem titok, hogy mindig volt valami aggályaim az irányába. Hogy nem érti, amit mondok neki, vagy amit kérek Tőle, hogy nem beszél még úgy, ahogy a többiek, hogy úgy általánosságban eltér a normától.
Ahhoz, hogy a szürke köd kicsit felszálljon, ahhoz kellett egy Szárra költözés, egy helyi barátnő anyukája, aki gyógypedagógus, és aki elindít az úton és a szakkifejezések tengerében.
Így jutottunk el a GMP és GOH vizsgálatra, ahol megállapították, hogy Bellának beszédészlelési és beszédmegértési problémái vannak. Előbbi elég kritikus az adatok szerint, utóbbival nincs nagy gond, ami szerencse, mert az a nehezebben kezelhető.

Kaptunk egy fél éves fejlesztési ütemtervet, amivel jól haladunk. Szerencsére már előtt utána néztem és elkezdtem, de most könyv segítségével egyszerűbb, mint nekem kitalálni napról napra a feladatokat.

És rém büszke vagyok rá! Persze van amikor nincs kedve, fáradt, de túl tud lépni ezen.
A feladat tudata nagyon erős, jól motiválható és együtt működő.

Az óvónők még nem látják a fejlődést, de én már most igen! Önmagában az is fejlődés, hogy nyitott az itthoni éneklésre, mondókázásra, amit sose szeretett igazán. Persze a saját hangját szereti, énekelgetni szeret, de eddig csak egy nagy halandzsa kupac volt az egész. :)

A tegnap fejlesztés feladata pl az volt, hogy verstanulás.
Őszintén nagyon megijedtem tőle, hogy te jó ég, ez baromi sok idő lesz, sikerülni fog e, hogy kell egy ilyen kis gyerekkel verset tanulni, egyáltalán az általam kigondolt technika alkalmas e erre.
Idejét nem tudom már mikor kellett utoljára verset tanulnom. :D
És mi lett az eredmény? 10 perc után egy hibával gyönyörűen fújta kívülről, ÉS még reggel is emlékezett rá. Rövid vers, de azt gondolom nem az egyszerűek közé tartozik az ő szempontjából nézve, de szerencsére nagyon ügyes és gyors.

Mostanában volt vele probléma bőven egyébként. Elkezdett csúnyán szájalni, letojni mindent, amit kérek Tőle, csúnyán beszélt velem. Még több volt a hiszti és még több a nyávogás. Utóbbi kettőből pedig így is nagyon sokat tud produkálni.

Rájöttem jobban oda kell rá figyelnem. Még mindig féltékeny Bélára és még mindig féltékeny Danira. Ráadásul inkább jobban szeretne egy lány testvért. :D De a Dani is kell neki... És én gonosz vagyok, mert nem vagyok hajlandó még egy kistesót adni neki.

A faluban viszonylag jól beilleszkedett. Vannak barátai, alakul a baráti körünk is, de naponta mardossa Lilla barátnője hiánya. Vele álmodik, Ő az első gondolata reggel, ha napközben történik valami vele, valamilyen úton módon, de Lillához köti. Elég nagy traumának éli meg, hogy nincs minden nap együtt lét, pedig már egy éve így van.

Azt gondolom elválaszthatatlan barátot lelt benne.

A napokban a problémák viszont kezdenek feloldódni. Sokkal többet beszéltetem, hogy próbálja kimondani mi bántja, még ha sírás is lesz a vége, nem baj, sírja csak ki, beszéljük meg.

Kicsit kezdem vissza kapni az érzékeny kislányomat, aki kedves, bújós. Már csak azon kell dolgoznunk, hogy a nem, az nemet jelent. :D És ha megkérem valamire, ne 8szor kelljen, hogy aztán üvöltés legyen a vége, hanem próbálja meghallani elsőre, de legalább másodikra. :)