Második videó

Teszt kettő, és itt már érzem is, hogy nem tudok ennyi időt beletenni majd, úgyhogy olykor lesz, olykor nem, olyankor majd írok, mert Apa mondta, hogy szereti olvasni a blogot. <3
Azért a tegnapi videónkat mindenképp megmutatom.
Elég jó nap volt, jól kezdődött, nem kellett reggel kiidegelni magam, mert végre felébredt az ébresztő órára Bella, így nem volt a szokásos, úristen elkésünk az oviból rohanás (mindig elkésünk, negyed 9 és fél 9 között érkezünk (de még reggeli előtt), csak ezt jövőre bőven 8 óra elé kell szorítani, mivel neki más iskola lesz.
Szóval tegnap jó volt az ébredés, Béla is nyugiban készülődött, még bebújt mellém egy kicsit már felöltözve, parfümtől illatozva. Aztán jöttek a gyerekek, Ő elindult, én meg teljesen fel voltam töltődve, viszonylag tevékeny és hasznos napot zártam és mind jól éreztük magunkat.
Ez egy csütörtöki nap, ami azt jelenti, hogy délelőtt baba-mama klubban vagyunk Danival (most nagyon kevesen voltunk, 4-en), illetve Bella viszonylag később jön haza, mert délután még néptánca is van.

Videó blog

Az ötletet a Szelfi című adásból merítettem, amibe belenéztem, mert egy ismerősömé az egyik történet.
Így összedobtam a tegnapi napunkból egy kisebb videót.
Persze időnként maradnia kell a szöveges résznek is, hisz egy olyan omniózus esetnél sajnos nem tudok videózni, mikor a mellékhelységen ülök, és Dani addig a konyhában elindítja a mikrót, vagy mosogatok és közben mögöttem beborítja a lakást wc papírral :D De majd igyekszem ezekt is valamilyen formában megörökíteni.
Lesznek napi és lesznek heti összefoglalós videók, attól függ mennyire lesz időm, illetve meglátjuk meddig tart ez a lelkesedés.

Zsivány Dániel

Regényt írhatnék mókás történeteinkből.
Nagyon-nagyon fejlődik a kiskrapek. Mind a humorérzéke, mind az ügyessége és nagyon okos.
Szinte mindent megért.
Egyre magabiztosabb a mozgása, gyakorolja a szaladgálás, tud bukfencezni.
Persze, ha fáradt, még mindig nagyokat esik, nekirohan ajtóknak, bútoroknak és továbbra is gyűjti a puklikat.
Vannak már kedvencebb játékai, amikért váltogatva rajong. Hol az autók, hol a labda, hol pedig a babakocsi és baba a kedvenc.
Legmókásabb elfoglaltságai közé tartozik a mindent szanaszét pakolás. Tudom ez eddig átlagos, de itt ilyenek mennek:
- cipők az ebédlőasztalon vagy a palacsintában
- cipő az ágyon
- cipő bárhol
- konyhai edények a szélrózsa minden irányában
- wc-be pakolás továbbra is kedvenc, mint pl.:
- sajtreszelő, egy darab plüss maci, három labda, két fagyöngy, egy kisautó és mindez egyszerre a wc-ben. Teljesen sunyi, csendben, a sajtreszelő zörgésére lettem csak figyelmes
- a tölcsért kihagytam, az is benne volt
- az összes játék felpakolása az ebédlőasztalra
- edények a fején
- edények a lábán

A pelenkákat, ha épp eldobhatót használunk Ő dobja ki a kukába. Pacsit ad az apjának. A családtagjaihoz nagyon bújik. Sokat szeretget és ütöget minket. :D
Imád kint lenni és sétálni, folyamatos mehetnékje van egy sajtkukac. Ha rossz az idő, itthon kell levezetnie az összes energiáját, akkor a lakás teljes hosszában fut fel és alá, fel és alá.

Lecseréltük a kiságyát nagyágyra. Azóta hamarabb elalszik és hajlamosabb végig aludni az estét, vagy nem ébred annyiszor. Jobban elfér, nem szorul rácsok közé és úgy látom kifejezetten szereti is.

Ritka, mint a fehér holló - Bella diagnózis

Nagyon rég nem írtam.
Pedig végre van egy új gépem, a billentyűzet többé nem akadály. :) hiányzik is a blog írás, de az időmből nagyon sokat elvesz.

kálvária, utolsó szép őszi napos idők

De rá is térnék a fejleményekre, kezdem a nagyobbik gyerekkel.

Ugye az nem titok, hogy mindig volt valami aggályaim az irányába. Hogy nem érti, amit mondok neki, vagy amit kérek Tőle, hogy nem beszél még úgy, ahogy a többiek, hogy úgy általánosságban eltér a normától.
Ahhoz, hogy a szürke köd kicsit felszálljon, ahhoz kellett egy Szárra költözés, egy helyi barátnő anyukája, aki gyógypedagógus, és aki elindít az úton és a szakkifejezések tengerében.
Így jutottunk el a GMP és GOH vizsgálatra, ahol megállapították, hogy Bellának beszédészlelési és beszédmegértési problémái vannak. Előbbi elég kritikus az adatok szerint, utóbbival nincs nagy gond, ami szerencse, mert az a nehezebben kezelhető.

Kaptunk egy fél éves fejlesztési ütemtervet, amivel jól haladunk. Szerencsére már előtt utána néztem és elkezdtem, de most könyv segítségével egyszerűbb, mint nekem kitalálni napról napra a feladatokat.

És rém büszke vagyok rá! Persze van amikor nincs kedve, fáradt, de túl tud lépni ezen.
A feladat tudata nagyon erős, jól motiválható és együtt működő.

Az óvónők még nem látják a fejlődést, de én már most igen! Önmagában az is fejlődés, hogy nyitott az itthoni éneklésre, mondókázásra, amit sose szeretett igazán. Persze a saját hangját szereti, énekelgetni szeret, de eddig csak egy nagy halandzsa kupac volt az egész. :)

A tegnap fejlesztés feladata pl az volt, hogy verstanulás.
Őszintén nagyon megijedtem tőle, hogy te jó ég, ez baromi sok idő lesz, sikerülni fog e, hogy kell egy ilyen kis gyerekkel verset tanulni, egyáltalán az általam kigondolt technika alkalmas e erre.
Idejét nem tudom már mikor kellett utoljára verset tanulnom. :D
És mi lett az eredmény? 10 perc után egy hibával gyönyörűen fújta kívülről, ÉS még reggel is emlékezett rá. Rövid vers, de azt gondolom nem az egyszerűek közé tartozik az ő szempontjából nézve, de szerencsére nagyon ügyes és gyors.

Mostanában volt vele probléma bőven egyébként. Elkezdett csúnyán szájalni, letojni mindent, amit kérek Tőle, csúnyán beszélt velem. Még több volt a hiszti és még több a nyávogás. Utóbbi kettőből pedig így is nagyon sokat tud produkálni. 

Rájöttem jobban oda kell rá figyelnem. Még mindig féltékeny Bélára és még mindig féltékeny Danira. Ráadásul inkább jobban szeretne egy lány testvért. :D De a Dani is kell neki... És én gonosz vagyok, mert nem vagyok hajlandó még egy kistesót adni neki. 

A faluban viszonylag jól beilleszkedett. Vannak barátai, alakul a baráti körünk is, de naponta mardossa Lilla barátnője hiánya. Vele álmodik, Ő az első gondolata reggel, ha napközben történik valami vele, valamilyen úton módon, de Lillához köti. Elég nagy traumának éli meg, hogy nincs minden nap együtt lét, pedig már egy éve így van.

Azt gondolom elválaszthatatlan barátot lelt benne.

A napokban a problémák viszont kezdenek feloldódni. Sokkal többet beszéltetem, hogy próbálja kimondani mi bántja, még ha sírás is lesz a vége, nem baj, sírja csak ki, beszéljük meg.

Kicsit kezdem vissza kapni az érzékeny kislányomat, aki kedves, bújós. Már csak azon kell dolgoznunk, hogy a nem, az nemet jelent. :D És ha megkérem valamire, ne 8szor kelljen, hogy aztán üvöltés legyen a vége, hanem próbálja meghallani elsőre, de legalább másodikra. :)

állatkertben jártunk 

kettesben teázás a vizsgálat után

még a mami kötötte tavaly ezt a kisruhát

fázott

legszebb

folyt köv új bejegyzésben Dáneilről, aki most már elég fáradt és kiabál a rácsok mögül. :)

Egy kis beszámoló

Gyorsan gyorsan, mert Dani alszik és azt nem csinálja sokáig.

Kezdem is a gyerekekkel.
Bella megtanult kb két hete biciklizni, azóta úgy megyünk és jövünk óvodába/óvodából. A tempónkon sokat javított.
Közben bőven belépett és benne tapos az olykor kezelhetetlen kategóriában. Mini kamaszkor, és innentől már csak ez lesz gondolom. :)
Aranyos meg minden, igazából én vagyok sokszor fáradt, ingerlékeny, lobbanékony, aki az adott helyzetben nem mindig a megfelelő eszközt veszi elő. De amúgy nem vészes, könnyen vissza lehet terelni és együttműködő.

Dani ugye már álldogál egy ideje. Egy hete elkezdett mászni is végre, ami szuper, lassan elhagyja teljesen a kúszást is. (felébredt :( )
Egyre inkább úgy tűnik, hogy szavak, de inkább csak szócsökevényeket kezd használni. A hamma az enni valóra már sokszor tudatos, a hinta szó is jelen van egy két hete. Nem a hintát hívja így, hanem magát a cselekvést. Jön már az Any is, mint Anya.
A hol a cica és hol az autóra gyönyörűen, kereséssel reagál, minden más le van tojva. :D
Megőrül az állatokért.
A másik nagy kedvenc neki is a cangázás lett. Ő a hátamra kötve szokott utazni, és addig izeg mozog, míg át nem lát a vállam fölött. Onnantól az élmény leírhatatlan. :D Leginkább az autó ablakából kihajoló kiskutyákhoz tudnám hasonlítani, leszámítva, hogy van hang hatás is, sikongatások és nevetés.

Úgy néz ki házkörül is alakulunk. Végre minden romot és halmazt felszámoltunk, földdel terítettük az udvart és beszórtuk fűmaggal. Várjuk a növekedését és kb augusztusra a kész használható gyepet. :D

A veteményes is alakulna, de vannak ellenem dolgozók. Egy-két család pocok fejébe vette, hogy nekik ez a paradicsom. Így túrják a kertet, rágják a gyökeret, eszik az ehetőt. Egyelőre gázosítással próbálkozom, ölni nem szeretek, de a következő a méreg lesz sajna.
Továbbá lótetűk is vannak, szintén nagyon szemetek, ellenük még nem tudom mit is kövessek el. Béreljek egy vakondot? :D
A hangyák is kárt okoznak, emellett tetveket nevelgetnek a kamillámon. :( az majd kap csalán permetet.

Közben megint született egy doboznyi kiscica, pontosabban 4. 2 a foltostól és 2 a rezestől. Tulajdonképpen az a szerencséjük, hogy egyikük szürkének született, aminek megtartásán gondolkodunk, de további 3 macsek gazdát fog keresni, találni.
Az elsőszülöttek Nyugi és Zakkant kb 8 naposak, óriásit nőttek és ma nyitják a szemüket.
A másodszülöttek a szürke és a fekete 4 naposak, de ők is szépen nőnek, minden nap tutujgatom őket.

Képeket majd ha tudok hozok. :)

már csak egy két nehéz hónap (hahaha)

Mondjuk ezt már egy ideje. :D
Csak most megint egy nehezebb időszak. És én eltudnék képzelni 3-4 nap gyerekmentes időszakot, alvással fűszerezve. :D Úgy, hogy apa is időben itthon van, szintén kipihenten.
Éjjelente átlagosan 3-4-szer kelek Danihoz, míg az utolsó alkalommal már apát küldöm, aki áthozza közénk.
Reggelig vergődés, rugdosódás, harapdálás, hajhúzgálás a program.
Majd 8-kor, mint aki fejbe vertek egy "basszus az óvoda" felkiáltással felébredek és 20 perc alatt vágom rendbe mindhármunkat.
Dani feláll. Talán húsvét előtti hét óta csinálja igazán aktívan. De azóta mindenhol, ahol csak teheti és életveszélyesen bátor.
Így az ébren töltött ideje sokat levesz az én aktív időmből, főleg, hogy már a járókából is meg tudott lógni. Vagány kölök na!
Itt a kertész szezon is, minden kiültetve szerencsére, illetve egész szépen meg is indultak a megindulni valók.
És sajna nem tudom folytatni, mert valaki nagyon kiabál.
Azért képekben:
Voltunk ibolya szedésen szörpnek (tényleg azt ki kéne bontani kóstolni, hogy is sikerült) és örültünk a tavasznak:

A szomszéd #ezaházmársosemépülfel vályog ház udvarán a lomok között egy süni épít magának fészket. Ő lett a szomszédunk. És olyan édesen jött-ment, telepakolta a száját száraz fűvel, ami nem kellett vissza kihozta. Nem igazán zavarta, hogy nézzük. :D

A fokhagymát sokkal később ültettem, mint bármelyik hagymánkat, most magasan vezet a 7-10 cm-es szárával. Egy hét alatt lett ekkora. :)

Zöldborsó is hajt szépen, és olyan érdekesen dobta le magáról a borsó héjat :)

retek, már nagyon vártam

Kapor a fűszerkertből. Kicsit sűrűn jön :)

Tavaszi nem várt macskáknak is nyilogat a szemük, meg sem állnak, mikor ébren vannak, és egyre hangosabban megy a nyervákolás is. :D Annyira cukiiiiik (ugyanitt három kiscica keresi a gazdáját :D)

Ma megjöttek postán a levendula tövek is. Izgulok értük, sebtiben kis is ültettem őket!

És kifújjuk a nagy levegőt

Több okból kifolyólag is. Mindegyik ok nagyon jelentős, és nagyon nagy levegőt kellett nagyon sokáig bent tartani, hogy most úgy érezzem, lehet belőle engedni.

Az első ilyen az a ház és kertrendezés.
Mikor megkaptuk a kulcsokat elvadult állapotok voltak leginkább jellemzőek az egész udvarra (nem hasonlított ahhoz, amit elsőnek láttunk hónapokkal előtte :D).
Itt egy elburjánzott növény amott száz betonnal töltött oszlop, és mindennek közepén a medence, mellette a mindenféle ól.
Jófogáson meg lett hirdetve, amit tudtunk. Medence, nyúl ketrec, építkezési törmelék, fémek.
A medencéért hamar lett is jelentkező ősszel. Megbeszéltünk mindent, majd tegnap megtörtént a nagy szállítás.
A ketrecért és törmelékért egy helyi kőműves jelentkezett ugyebár. Aki végül ólakat bontott és jelenleg is töri és viszi a fölösleges betont.
Szóval ez is megtörtént. Az utolsó fázis már csak föld rendelés, talajmunka, befüvezés és nagyjából kész is az udvar, lehet nyáron szaladgálni.
Kintre be kell szerezni egy hintát, építeni egy homokozót, majd Bella szülinapjára a terv egy trambulin.

Szegény itteni szőlőtől meg kellett szabadulni, de máris átláthatóbb.

A másik számomra igazán nagy dolog, hogy lassan két éve vagyunk együtt. Szerelmes két éve, de nehéz is volt. Mindenkinek meg kellett önmagával küzdenie, rendet rakni a lelkébe és egyikünknek sem volt ez könnyű. Nem volt mindig egyszerű megértőnek lenni a másikkal, és valószínűleg sokszor lesz még hasonló kemény feladatunk a jövőben is.
De végre úgy érzem, hogy a gyerekeket illetően rendbe kerültünk. Mind a két gyerek kezdi megtalálni a maga a helyét ebben a helyzetben, elfogadni az új családtagokat, és mi mind ketten kezdjük érteni és érezni a másik gyerekét.
Nem hittem volna, hogy ezzel a feladattal meg tudunk birkózni, de sikerült, és nagyon boldog vagyok tőle!

Bent annyival vagyunk előrébb, hogy sikerült egy darab szekrényt kiszorítanunk a költségvetésből, így az én ruháimnak is lett hely. Azért tervben van még egy Béla ruháinak is, hogy ne a régi szekrényben legyenek az Ő ruhái sem.

Volt segítségünk is:

A gyerekek még mindig szépek, aranyosak, és nehéz velük. :D (mert most Dani pl tök beteg a változatosság kedvéért)